Létezik tökéletes döntés?! – Nelli története

Home / Egyéb / Létezik tökéletes döntés?! – Nelli története

Úgy érezte, megakadt az élete. Hogy újra és újra ugyanazokat a köröket futja. Hogy körbejár.

kerdojel-feherLegjobban az zavarta, hogy nem tudott dönteni. Ezért, ha olyan ponthoz érkezett az életében, ahol A-t vagy B-t kellett mondani, akkor inkább nem döntött sehogy, és hagyta, hogy maguktól alakuljanak a dolgok. Végül emiatt a döntésképtelenség miatt érezte úgy, hogy véget nem érő köröket ró. Nehogy rosszul döntsön. Mert mi lesz, ha rosszul dönt?!?

Pedig az élete látszólag jól alakult. Van szakmája és további végzettségei, több nyelven beszél. Külföldön él, van lakása, van munkája, meg is él belőle, és a férfiak sem kerülik el. Mégis ott volt az a ’valami nem jó’. Nem tudja, hogy jó úton van-e, hogy merre kellene továbbmennie az életében.

Nelli szerint mindennek egy oka van: nem tud döntéseket hozni.

Nelli a harmincas éveiben járó, pörgős, életvidám nő. Korábban találkozott már a családállítás módszerével, és mivel dolgozott már a családi rendszerével, úgy sejtette, hogy a problémájának köze van a gyerekkori mintáihoz, a szüleivel való kapcsolatához.

Ez lett a kiindulópont az állítás során. Úgy érezte tehát, hogy inkább nem dönt sehogy, nehogy rosszul döntsön. Vajon miért?! Mert tőle mindig tökéletességet vártak. Mindig a maximumot. Az ötöst, a makulátlan külsőt, a tökéletes viselkedést. Édesanyja meg is mondta neki, hogy pontosan mi a legjobb, mit kell tennie, mi a tökéletes. Nelli pedig mindig azt érezte, hogy nem teljesítette a maximumot, nem felel meg az elvárásoknak. Nelli hiába volt tisztában azzal – tudatos, kognitív szinten -, hogy egész életében jól teljesített, hogy ő maga is tökéletes, a lelke ezt nem így élte meg, és örök nyugtalanság gyötörte, elismerésre vágyott. Ezért a családállítás fő célja az volt, hogy a lelke is elfogadja, hogy ő igazán jó, s erre alapozva már felvállalhasson döntési helyzeteket is, hiszen képes JÓL dönteni.

Az állítás során az áttörést ezek a kimondott mondatok hozták meg, Nelli arcán ekkor gördültek le a könnycseppek: „Én a tökéletlenségeimmel együtt vagyok tökéletes. Nem voltál tökéletes anya, és én sem voltam tökéletes gyerek, ezért mi így vagyunk együtt egy tökéletes család.”

Mire felnőtt lett, Nelli ezt a történetet még megnehezítette azzal is, hogy már ő szerette volna átformálni, modernizálni és tökéletesíteni az édesanyját. És nem csak a tökéletességre való nevelést szerette volna viszonozni, hanem úgy érezte, hogy a szüleitől kapott gondoskodásért cserébe még sokkal tartozik nekik.

Az állítás során Nelli megértette, hogy – a családállítás törvényei alapján – mindazt, amit egy gyermek a szüleitől kap (gondoskodás, szeretet, biztonság, taníttatás stb.) nem nekik kell viszonozni. Ez egyébként az egyetlen kivétel az adok-kapok egyensúlyának törvénye alól, a szülő-gyerek viszonyban ugyanis a viszonzás iránya megváltozik, nem oda-vissza történik. Bert Hellinger kimondta, hogy azt, amit a szülőktől kapunk, nem nekik, hanem a gyermekünknek (gyermekeinknek) adjuk tovább, ez biztosítja az energia megfelelő irányú áramlását, ez biztosítja az élet fennmaradását. Sokszor előfordul, Nellinél is ez történt, hogy a lelkének gyermek-énrésze „eltévesztette”, hogy milyen irányba kell az energiáit fordítani, pl. kit kell ’megnevelni’.

sunset-379037_640A családállítás Nelli segítségére lett abban, hogy mindazt, ami a szüleinek a sorsa, meghagyja az ő irányításuk alatt, hiszen abba valójában nincs beleszólása, a figyelmét, energiáját pedig mostantól a saját életére összpontosíthassa, és meghozhassa saját, valódi döntéseit.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük